3 perc olvasási idő

Amikor tavaly decemberben terveztem az idei versenyeimet még másképp nézett ki a naptáram. Akkori terveim szerint egy félmaraton tavasszal, majd egy maraton ősszel. (Januárban így nézett ki az elképzelésem: http://lefutom.hu/uton_ut_felem/) Ehhez képest tavasszal futottam egy 12 kilométeres távon, az idei maratont pedig elnapolom.

Mi történt? Mondhatom, hogy így alakult az élet. Biztos, hogy nem volt semmi közöm hozzá, hogy ez az év így alakult versenyek szempontjából? Nem. Igenis sok közöm volt hozzá. A döntéseket én hoztam, a válaszutakon én választottam irányt. Jó helyen vagyok így is. Mert kezdek rájönni, hogy miért kerültem ide, ahol vagyok.
Nincs olyan, hogy na elértem a változást és akkor most megállok. Nincs megállás. Folyton változunk. Ez az egyetlen állandóság az életünkben: a változás.

Száz nap

Most, így a nyár első napján mondhatom, hogy száz nap múlva kerül megrendezésre a Wizz Air félmaraton. Úgy döntöttem, hogy erre a futásra újra formába hozom magam. Hogy miért a Wizz Air? Lassan két éve, hogy elindult a LefuTom blog, és az első versenyeim közé tartozott a 2016-os Wizz Air félmaraton után rendezendő futás, ami 2,9 kilométer volt. Ezen indultam. 🙂 (De ennek a történetnek a kifejtése a történetem könyvbe foglalásából kiderül majd, ami nap, mint nap bővül. 😉 )

Tehát két éves évfordulót ünneplünk idén szeptemberben, ezért egy félmaratonnal örvendeztetem meg magam. Valamint ősztől egy másik projektre fogok jobban koncentrálni (erről majd egy későbbi bejegyzésben szó esik), így előtte ez a félmaraton tökéletes időzítés.

Huszonöt ok

Ennyi okot találtam, ami az úton tart a jövőben. Mindannyian tudjuk, ismerjük a sport számtalan fiziológiai hatását. Egy ideje ezek az okok egyre jobban fordultak nálam befelé. Milyen lelki hatásai vannak rám a futásnak? Huszonötöt szedek csokorba a következő 100 napban, amiket az edzések mellett fogok megosztani Veletek. Biztos, hogy sok ismerős ok kerül majd felsorolásra.
Az utóbbi néhány futásba mindig becsempésztem egy apró célt. És itt nem arra gondolok, hogy na futok X kilométert, vagy ezt a távot Y idő alatt futom le. A motiváció fenntartása nehézzé is tud válni attól függetlenül, hogy tudjuk, amit teszünk azt magunkért tesszük. Számomra most ennek a motivációnak a visszaszerzése történt az utóbbi napokban és fenntartása lesz a következő években.
Ezért szeretek egyedül edzeni. Lehet, hogy nehezebb a motiváció megtalálása és fenntartása, nehezebb az úton maradás, azonban pont ezekben a nehézségekben találom meg a megoldást. Ne azért folytassam a távot, stb, mert más mondja, vagy mert versenyhelyzet van, hanem azért mert én akarom folytatni.
Ha egyedül képes vagyok elérni önmagam motiválást, nemcsak a sportban lesz foganatja.

És ez a huszonöt ok mindig emlékeztetni fog arra, hogy mi az, amiért teszem, amikor futok. Megnőtt bennem újra az az érzés: tudom, hogy LefuTom.