2 perc olvasási idő

Szerda. Keresztedzés. Két hete, amikor a haladó crossfit csoportban igyekeztem felvenni a ritmus, testem minden izma pattanásig feszült és bedurrant. Ennek következtében napokig nem bírtam a legegyszerűbb mozdulatokat megcsinálni.
Az agyam dolgozott volna, ment volna, tett volna, de a testem egyszerűen nem engedelmeskedett. Kímélve magát, hogy ne fájjon, csak fekvésre volt képes.
Emiatt a tehetetlenség miatt mindenkit és mindent utáltam. Legjobban a közvetlen környezetemmel éreztettem ezt. Bocsánat érte innen is.

Teltek a napok, a mozgás is egyre könnyebben ment. Az edzésterv adott, így mennem kell, mert a vállalásom kötelezettséggel jár. Ahogy visszatért a végtagjaimba az erő és végeztem az edzéseket, azért számotvetettem azzal a négy napommal, amiben voltam.

Miért nehéz bevallanunk saját magunknak, hogy ha hibázunk? Miért könnyebb másokban keresni a hibát? Miért gondoljuk, hogy tévedhetetlenek vagyunk? Miért nehéz az elénk tartott tükörbe néznünk?

Megvizsgáltam, hogy mi volt az oka a bedurrant izmaimnak. Konkrétan hetek óta nem volt kitéve ilyen megterhelésnek és hirtelen ez sok volt neki. Ki volt a hiba okózója? Én. Tettem ennek az állapotnak az elkerüléséért bármit? Nem. Mindenki mást hibáztattam? Igen.
Miért? Rengeteg stressztől mentesültem volna, hogyha belátom az első pillanattól, hogy mi vezetett a helyzethez és abból tanulva folytatom a dolgom. De nem, hergeltem magam, egyre dühösebb lettem. Remek napok voltak.

Ahogy Hemingway mondta: a sport mindenre megtanít. Egy ilyen sport által tapasztalt élmény segít a fejlődésben. Elemezni, értékelni, elengedni, fejlődni.

Életem eddigi legnagyobb sportteljesítményére készülök. Nem mismásolhatok. Minden idegszálammal oda kell tennem magam annak érdekében, hogy a maraton végén befussak és ne beessek.

És, hogy mi volt ma? Keresztedzés. Kettle-cross névre hallgató csoportos edzésen vettem részt. Ugyanaz az edző tartotta, mint a crossfitet. Az elején megbeszéltük, hogy miért is vagyok itt, használtam-e már a harangokat. Így az edzésen voltak olyan gyakorlatok, amiket nem a többiekkel végeztem, hanem mást. 60 perc erősítés. Elfáradtam és fájnak a vállaim, a lapockám. De közel sem érzem úgy magam, mint két hete.

Lance Amstrong mondta: A fájdalom átmeneti. Tarthat egy percig, egy óráig, egy napot vagy akár egy évet is, de végül eltűnik és valami más lép a helyére. Ha azonban abbahagyom, örökké fájni fog.