6 perc olvasási idő

2018. április 7. Dunakanyar félmaraton – Sikerem története

Egy cél, ami nagyon ösztönző volt. Kihívásokkal teli, de tudtam, hogy ha megcsinálom, megváltozik az életem. Rendszeresen sportolok, de éreztem, hogy kell valami más. Valami olyan, ahol kipróbálhatom magam. Egy nagyobb cél, amit ha elérek, egészen másképp nézhetek magamra, az életemre. Egy olyan tapasztalat, ami később is hatással lesz rám.

Hogyan készültem fel és küzdöttem át magam a nehézségeken?

Minden sokkal korábban kezdődött, hiszen egy ilyen versenynek nem lehet csak úgy nekivágni. Ez erőt próbáló 21 km mentálisan és testileg egyaránt. Tapasztalatom nem volt az ilyen jellegű hosszabb futóversenyekkel kapcsolatban, de nagyon lelkesen vágtam bele a felkészülésbe. Fontos volt számomra, hogy a személyi edzőm állítsa össze az edzéstervet, akivel korábban már 1 éve végeztem az erősítő edzéseket. Ő folyamatosan mellettem állt, segített, motivált, és átlendített a nehézségeken.

Amikor felmerült bennem a félmaraton lehetősége, úgy gondoltam, hogy 3 hónap felkészülési idő szükséges. Korábban heti 1×10 km körüli távokat futottam, ezen kívül heti 1 TRX és 1 erősítő edzésem volt. A felkészülés eredetileg január elején kezdődött volna, de van úgy hogy az élet elénk gördít akadályokat. Ez velem is így történt, mivel december végén a bal lábam egyre jobban kezdett fájni. Ennek az lett a vége, hogy pár napig nem tudtam járni, majd egy hónap kényszerpihenő következett. Ez az időszak a nehézség ellenére sok mindenre megtanított. Nem adtam fel, el akartam indulni ezen a versenyen. Végül a 3 hónapos felkészülési idő lerövidült 2 hónapra.

 

Január végétől kezdhettem újra futni. Az edzésterv szerint szép fokozatosan lehetett emelni a távokat. Először 5 km-el kezdtem, majd minden hétvégén emelkedett a táv, azaz 7 km, 10 km, 13 km, 14 km, 15 km, 17 km, 21 km. Az utolsót, vagyis a teljes távot verseny előtt 2 héttel futottam le. Hétköznap pedig 7-8 kilométer körüli tempós futásokat kellett teljesíteni, és hétről hétre a gyorsaságon javítani. A hosszabb edzésekre igyekeztem változatos helyszíneket választani. A felkészülés nagy része a hideg időszakra esett, néha nem volt túl kellemes esőben, szélben, hóban, fagyban futni, de mindig a cél lebegett a szemem előtt, és tartottam magam a határidőkhöz.

Amikor extrém körülmények között kell teljesíteni, az mindig megmutatja, hogy ki lehet tolni a határainkat, de ehhez ki kell lépni a komfortzónánkból.

Ehhez a teljesítményhez persze nem elég csak a sport, az egész életmódomra kihatott. Már előtte is figyeltem az étkezésre, de innentől kezdve még tudatosabban ettem.

 

Fontosnak tartom a mentális oldalról beszélni. Amikor először eszembe jutott a félmaraton, onnantól kezdve egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy nekem ez nem sikerül. Egyszerűen nem hagytam, hogy bármi is kizökkentsen a felkészülés alatt. Voltak nehéz pillantok, mint már említettem is, de végig tudtam, hogy sikerülni fog, mindig bíztam magamban. Enélkül, azt gondolom, semmi nem megy, ehhez folyamatos önismeret és önszeretet szükséges. Ha kitűzted a célt (ami reális, viszont kihívást jelent elérni), és motivált vagy, akkor menni fog, csak bíznod kell. A sport erre is megtanít, és még sok minden másra.

 

Elérkezett a Dunakanyar Félmaraton napja. Nagymarosról, egy remek hangulatú zenés bemelegítés után 10 órakor elrajtoltunk. Az időjárás kedvezően alakult, hiszen nem volt túl meleg. A futásra kijelölt biciklis út keskeny volt, próbáltam az elején előzni az út melletti füvön, ami a sok futó miatt néha kicsit nehézkesen ment, emiatt az első kilométeren pár percet “veszítettem”. Tanultam ebből is, legközelebb biztos hogy nem az utolsók között rajtolok. A 2. kilométer után beálltam 5:45 körüli tempóra. Úgy éreztem ez még nem megerőltető, közben tudtam gyönyörködni a csodás panorámában. Zebegénynél a 9. kilométer után nagy kihívás volt az emelkedő, ahol felfelé szinte csak tempós gyaloglás ment, de a természetből áradó energia, az öröm, a futás szeretete, és a rengeteg támogatás, amit kaptam ezen is átlendített. Sikerült elérnem a tervezett 6 perces (5:58) átlagot, így 2 óra 6 perc alatt teljesítettem életem első félmaratonját. Hatalmas és leírhatatlan élmény volt mindezt átélni a Duna parton, gyönyörű környezetben, több száz versenyzővel együtt. Nagyon örültem, hogy a verseny után személyesen is találkozhattam olyan futó ismerősökkel akiknek a kitartása és teljesítménye számomra példaértékű. Ez a nap örök emlék marad.

A félmaraton tanulsága számomra, hogy egy edzővel aki a felkészítést segíti (támogat, motivál), jól felépített edzéstervvel, megfelelő felkészüléssel (nem riadva vissza a komfortzónából kilépni), a határidők betartásával, folyamatosan bízva magunkban, igenis meg tudunk valósítani egy nagyobb célt. Ezt a tapasztalatot már az élet más területein is tudom hasznosítani.

 

“Lehet, hogy hosszú a út a végső célig,

de minden apró lépéssel közelebb kerülsz hozzá,

és minden lépés, amit megteszel,

attól te magad is több leszel.”

 

Legyen egy nagy célod! Mindent tudsz! Valósítsd meg! Sikerülni fog! És részed lesz életed egyik legcsodálatosabb kalandjában! 🙂

Timi írása a A futás esszenciája Magazinon itt olvasható: http://afutasesszenciaja.hu/dontottem-magam-es-a-jobb-eletem-mellett/