8 perc olvasási idő

Tamást nemrég ismertem meg az Instagram egyre növekvő futóközösségén keresztül. Én az a fajta futó vagyok, aki nemcsak a saját futó-élményeit szereti másokkal megosztani, de szívesen merít ihletet és ötleteket mások futókalandjaiból és futásban elért mérföldköveiből. Tamás blogja sem kivetél ez alól – a futás személyiség-építő, és életét gazdagító ereje tisztán átjön minden egyes fotóján és posztján. Jó pár kölcsönös fotó-lájkolás után Tamás felkért, hogy írjak egy vendég posztot a blogjára, aminek ezúton is örömmel teszek eleget!

Timea Jones vagyok, és már több, mint tíz éve Anglia földjét koptatom futócipőmmel. Mielőtt angliai magyarrá váltam, eszemben sem volt futkározni. Pontosabban szólva a fotel és a TV, meg a könyvek tucatszámra való fogyasztása szereztek örömet és kikapcsolódást. A testnevelés órák feléről mind gimiben és fősuliban a legkreatívabb kifogások segítségével sikerült meglógnom; ha futásról volt szó, általában egy hétbe került, mire újra magamhoz tértem.

Hogy lett futó belőlem ezek után? Először is, mindenki szereti az “ingyenes” dolgokat, és bevallom, ez alól én sem vagyok kivétel – a fősuli elvégzése után a legelső munkahelyemen minden dolgozónak ingyenes fitnesz-központ-beli tagság járt. Habár a testmozgás bármelyik fajtájától főképpen a futástól rögtön kiütést kaptam, a dolog ingyenes természete és a kolléganők áradozása a jóképű fitneszóra-edzőről végülis meggyőzőtt arról, hogy talán az irodaház szomszédságában lévő fitnesz-központ már kellemesebb tészta lesz, mint a testnevelés órák voltak.

Az első pár fitnesz óra után elragadott a mozgás szeretete, amit hamarosan a futógép felfedezése követett. Végre sikerült olyan mozgásfajtát találnom, amiben igazi örömet leltem (és amihez nem kell túl sok koordináció ugyanis két ballábbal áldott meg a sors). Annak ellenére is, hogy az első pár alkalom után majdnem légzőmaszkra volt szükségem. Angliai kiköltözésem után az  első dolgom az volt, hogy fitnesz-edzőtermet találjak, lakás- és bankszámlanyitás előtt (ugye, mindent csak fontossági sorrendben!) Ahogy teltek a hónapok és évek, és számtalan munkahelyen megfordultam, rájöttem, hogy igazi teljességet és örömet a fitnesz és a futás adja, amit nemcsak magamnak akarok tartogatni, hanem másokkal is meg akarok osztani. Mindezek után elvégeztem egy személyi edzői képzést és elkezdtem írni a Train Strong to Live Strong nevű blogomat, amin keresztül próbálom a mozgás és főként a futás élményét átadni az embereknek, illetve hasznos tanácsokat és tippeket adni azoknak akik szeretnének fittebbé válni.

Futó-karrierem eddigi legbüszkébb teljesítménye a Budapest Maraton lefutása volt 2012-ben egyik legjobb baratnőmmel. Katarktikus élmény volt a célba érni, meg a saját esküvőmön sem érzékenyültem el annyira mint akkor! Azóta számtalan versenyben vettem részt 5 kilométertől teljes maratonig; 2017-ben 12 félmaraton lefutását tűztem ki magam elé célként 12 hónap alatt; 2018-ban pedig az ultramaratonok felé kezdek majd kacsintgatni. Szerencsére itt, Angliában, a futás rendkívul népszerű hobbi, így rengeteg verseny közül lehet válogatni, nem is beszélve az ingyenes, szombatonként megrendezésre kerülő parkrun nevű eseményről az Egyesült Királyság mindegyik nagyobb parkjában.

Annak ellenére, hogy imádok futni, bevallom, így tél idején nekem is nehezemre esik motivációt találni arra, hogy kitegyem a lábam az ajtón. (Kinek ne esne jobban a forró csokoládé a kandalló mellett egy szürke és hideg napon, két aranyos cica társaságában?!) Így úgy gondoltam, megosztok Tamás olvasóival 5 trükköt, ami engem eddig mindig sikeresen átsegített a legborongósabb és legbarátságtalanabb hónapokon, mint futót.

1. Fuss másokkal együtt!

A csapatban való futás pozitív oldala az, hogy bármennyire nincs is kedvem kimerészkedni otthonról, annak a gondolata hogy mások várnak és számítanak rám, valahogy mindig meggyőz arról, hogy ne a kényelmet és a lustaságot válasszam. Az angliai telek sok kihívást jelentenek még a legtapasztaltabb futóknak is: az útvonalak többsége latyakos sártengerre változik (aminek köszönhetően legalább 5 féle sár-fajtát sikerült beazonosítanom!) de a csapatban kialakult összetartás, bajtársiasság és nemritkán humor-érzék mindig átsegít nemcsak testileg de lelkileg is a legkeményebb terepeken. Nem is beszélve a ‘badass feeling’-ről amikor tetőtől talpig sárba borítva érkezem meg a vasárnapi családi ebédre.

2. Tűzz ki friss célokat az új évre!

A karácsonyi szünet és az év végére lelassuló élettempó a tökéletes alkalom arra, hogy terveket készítsünk és új célokat tűzzünk ki az új évre. Itt Angliában például már egy évvel de legalább 6 hónappal előre fel lehet iratkozni versenyekre – akadály versenyek tömkelege, az egyre népszerűbb ‘fun runs’, triatlonok tucatja, többnapos megmérettetesek egyénileg vagy csapatban ‘csábítjak’ a futni vágyokat. Tapasztalatom szerint, ha nem tűzünk ki célokat magunk elé, akkor elég nehéz motiválni magunkat arra, hogy bármit is csináljunk. Néha a ‘nagy falat ‘-nak számító célok és az ezzel járó pánik-közeli érzet az egyetlen dolog, ami futásra bír télen, így erős alapokat tudok építeni a verseny szezon előtt.

3. Újítsd fel a futó-ruhatáradat a karácsony utáni leárázások idején!

Itt Angliában a Boxing Day Sale (karácsony másnapján lévő leárazások) és a New Year’s Sale (újévi kiárusítások) gyakran nagyobb izgalommal töltik el az embereket, mint maga az ünnep. Minden futó tudja, hogyha legalább egy kicsit is komolyan vesszük a futást, akkor erre a sportra nagyon könnyen a gatyánk is rá tud menni – a megbízható minőségű futócipők, a futásra tervezett technikai öltözetek, különféle elektronikus kütyük és versenyek tömkelege bizony nem két fillér. Viszont rengeteg pénzt meg lehet spórolni, ha a teli hónapok alatt indulunk futó-ruhatárunk és arzenálunk felújítására. Nem is beszelve arról, hogy egy szuper új cipő, trendi öltözet vagy high-tech kütyü gyakran önmagában elég motiváció arra, hogy nekiinduljunk futni.

4. Töltődj fel friss zeneszámokkal!

Ha minden kötél szakad, akkor mindig jól jönnek az iPodomra töltött energiával teli zeneszámok (Igen, én meg mindig a kőkorszak-beli iPodommal futok, mert kicsi és rá lehet erősíteni a nadrágom derekára!). Általában a harmadik zeneszámnál már el is felejtkezem arról, miért is nem volt kedvem futni; a legutolsó zeneszám végére meg már azon gondolkozom, mikor lehet újra futni. Nekem a Spotify nagyon bevált új zeneszámok felfedezésére, keress meg Timea Jones néven ha kíváncsi vagy, milyen zenék adnak ritmust az életemhez!

5. Használd ki a napsütéses órákat!

Anglia egyetlen hatránya a szeszélyes és gyakran kiszámíthatatlan időjárás. Ennek köszönhetően a BBC időjárás jelentése a mobil telefonom leggyakrabban használt applikációja. Télvíz idején reggel 8 után bújik elő a nap és mar délutan 4 előtt koromsötét van. Emiatt sok ember D vitamin hiányban szenved, ami rányomja a bélyeget a hangulatunkra és energia-szintünkre. Mielőtt futni kezdtem a szabadban, gyakran szenvedtem téli-depressziótól (amit itt Angliában winter blues-nak hívunk). A téli depresszió elleni legjobb gyógyszer számomra az, ha megragadok minden napsütéses órát arra, hogy friss levegőn legyek – lehetőleg valami szép helyen. Például télen az ebéd szüneteimben futok, amikor a nap a legmagasabban áll és a legmelegebb van, illetve hétvégén késő reggel húzok futócipőt. Mivel a tél elég sivár évszak, mindig arra törekszem, hogy szép élmény legyen a futás, például nagyon szeretek erdőben, folyó- és kanális parton futni a betontengerek helyett.

Remélem, ez a pár tipp sokaknak segít majd a téli futás örömeit felfedezni! Ha szeretnétek kapcsolatba lépni velem, megtalálhattok az Instagram-on @train_strong_to_live_strong néven, illetve a blogomon www.trainstrongtolivestrong.com.