8 perc olvasási idő

Rita bejegyzéseit néhány hónapja követem nyomon. Amazonként hirdeti és teszi mindenki számára nyilvánvalóvá, hogy a coaching milyen pozitív hatással bírhat az életünkben és miben tud segíteni. Miskolcon a magánemberektől kezdve, sportolókon át, cégekig kíséri az elakadásban lévőket. Ismerjétek meg az ő „coachságát”.

Mióta vagy coach hivatalosan?

2017 májusában adtam be a felmondásomat és júniustól foglalkozom teljesen csak ezzel, de elindult már ez előtte is, mikor elkezdtem a képzést, 2017 év elején.

És nem hivatalosan?

Nagyon optimistának tartom magam, folyamatosan keresem a megoldásokat egy-egy élethelyzetre, elakadásra. Már csoportvezetőként is azt vallottam, hogy nem baj, ha valaki hibázik, csak szóljon, fordulj hozzám és beszéljük meg, hogy lehet megoldani, kijavítani. Amikor elkezdtem a coachképzést, láttam, hogy hasonló gondolkodásmóddal éltem eddig is. Itt kaptam egy olyan eszközt és egy olyan biztos tudást, amivel ezt tovább tudtam vinni. Az alapok megvoltak ösztönösen.

Tehát jött, mint egy jel, ezt, mint hivatást szeretnéd művelni.

Igen, mert ebben találtam meg nagyon önmagam. Korábban is mindig figyeltem, hogyan érzem magam, ez számomra nagyon fontos – kitérve az emberi kapcsolatokra, munkahelyre, párkapcsolatra.
Amikor belecsöppentem ügyvédjelöltként abba, amit kívülről látunk, elképzelünk, hogy milyen lehet, dolgoztam, tanultam, csináltam, de mégsem volt az igazi. Onnan váltottam a követeléskezelés irányába, és eljött az a pont, hogy valami nagyon nem jó. Ekkor néztem az okokat és közben találkoztam a coachinggal. Erről írtam is korábban, hogy miért jó az szerintem, ha a munkahelyeken van coach, mert akkor valószínű, hogy sokkal könnyebben hozok meg döntéseket, nem feltétlen a munkahelyváltással, csak hogy hogy kezelek helyzeteket, vezetővé válásnál, milyen félelmeim vannak, azok valós félelmek-e.

A coaching nekem segített a váltásban és az élet egyéb területén is. Ez nem a ciki kategória, hanem pozitív megerősítést, energiát adott.

Nem volt bennem ezzel kapcsolatban bizonytalanság. Ezzel szemben ügyvédjelöltként ott motoszkáltak bennem a kérdések, hogy ez biztos, hogy jó lesz? Biztos, hogy tudom csinálni? Azért nagyon nagy a felelősség. Persze a coachingban is, amit a kívülállók nem is gondolnak. Nagyon félre lehet itt embereket vinni és sorsokat. Sokkal nagyobb felelősség van ebben, mint hogy valakivel leülök beszélgetni egy jót. Viszont itt belső nyugalmat érzek. Az izgatottság mindig megvan, főleg az első coaching beszélgetésnél, de nagyon hamar szertefoszlik. A coachingnál érzem a belső magabiztosságot.

Hogy látod: Miskolcon milyen a fogadtatása a coaching tevékenységnek?

Nagyon sokan a közvetlen és közvetett környezetemben is, a család, barátok, ismerősök tőlem hallották legelőször, hogy van ilyen szakma és egyáltalán miről is szól pontosan.  Az elmúlt két évben nagyon-nagyon sok munkám van a marketingben, hogy egyáltalán megtudják az emberek, hogy ki az a coach és mi is az a coaching. Amit látok, hogy valaki egyáltalán nem tudja, nem hallott még róla, vagy sokszor ha tudja is, van mögötte egy negatív gondolat. Azt látják, hogy már mindenki coach vagy azonosítják a motivációs előadókkal, trénerekkel és meg sem hallják, vagy nem is akarják meghallani, amikor elmondom, hogy mit is csinál egy coach. Nagy kedvencem, amikor a barátnőim mondják, hogy „jajj én is az egyik barátnőmet most lecoacholtam, mert lelki bánata volt és adott neki tanácsokat” – állj! Ezekbe én már nem megyek bele, hogy elmagyarázzam: az nem coaching.

Divatszakma lett. Úgy hirdetik nagyon sokszor a coachképzéseket is, hogy ha szeretsz emberekkel foglalkozni, akkor itt a helyed. Oké, elvégzik a képzést és mi van utána? Az igazi kemény munka utána jön, hogy lesznek ügyfeleid, hogy adod el magad, mi van mögötte. Ez tényleg a saját önismereti utad is egyben, milyen félelmeid vannak, és hogy indítod el.

Amikor elkezdtem akkor azt mondtam, hogy Miskolcon a coachingot kössék az én nevemhez.

Business, life és sport coach is vagy. Melyik titulosod van leginkább jelen a mindennapokban, illetve tevékenységedben?

Nem szeretem ezt megkülönböztetni és kategórikusan elválasztani. Jön egy személy, akinek van egy „státusza”, legyen sportoló, edző, vagy cégvezető, de ezek mögött ott van az ember adott témákkal, érzésekkel, megélésekkel, elakadásokkal melyek gyakran az önbizalomhiányról, a nem tiszta kommunikációról szólnak vagy, nem látja a saját értékeit. A cégvezetőnek lehet a magánéleti elakadásain érdemes dolgozni azért, hogy a munkában is eredményesebb legyen, de ugyanez igaz lehet egy sportoló esetében is. Szerintem minden mindennel összefügg és az egyik életterület hatással van a másikra, a többire is, akár pozitívan akár negatívan.  A business coachingban is azt látom, és visszatekintve arra az időszakra mikor ügyintézőként majd csoportvezetőként dolgoztam egy követeléskezelő cégnél, hogy coachuk ne csak vezetőknek legyenek, hanem legyen mindenkinek lehetősége a munkahelyen coachhoz fordulni. Legtöbbször a játszmák ügyintézők között mennek, vagy a beosztott nem tudja, hogy kommunikáljon a főnökével.

Jó látni, ha motiváltak az emberek és szeretnének előre haladni az életben, csak egy hibát elkövetünk szerintem, köztük én is, amit most tanulok, hogy megálljak és visszanézzek. Visszahozzam magam az elégedettség állapotába azzal, hogy megnézzem, tudatosítsam mit tettem meg eddig és hova jutottam. Jó, hogy folyamatosan tűzünk ki célokat, csak nem állunk meg, nem nézünk vissza, nem tudatosítjuk, mit tettünk eddig, és szerintem emiatt vagyunk frusztráltak, hogy már hol kéne tartanom, de egyébként honnan is indultam és hova jutottam el eddig? Mi az én bejárt utam.
A sportolóknál ugyanúgy az önbizalomhiány fakadhat abból, hogy nem látja a saját sikereit, elért eredményeit, mert csak előre figyel.
Az emberben hiszek, mindegy mi a foglalkozása: vezető, beosztott, sportoló.

Sportolsz is évek óta. Hogyan jött a futás az életedbe?

Olyan családból jövök, ahol a sportnak szinte mindig szerepe volt, van az életünkben. Édesanyám kezdett el futni évekkel ezelőtt. Csatlakozott mellé az ikertesóm, aztán én is, most pedig ott tartunk, hogy az egész család fut. Van, hogy közösen együtt, versenyekre megyünk, és mindenkinek szerelem lett. Ami nagyon tetszik benne, hogy lehet egyedül is menni, csapatban, hihetetlen kihívásokkal teli sport. Hatodik éve gyűjtöm már a kilométereket, heti 3-4 alkalommal.

Mit tanítottak neked a félmaratonok?

Az első lefutása előtt, alatt készültem a jogi szakvizsgámra, új munkahelyre mentem, párkapcsolatnak vége szakadt. A sok futás, felkészülés kikapcsolt, stressz levezető volt és a félmaraton teljesítése önbizalmat adott az élet többi területére is. A meg tudom csinálni érzés elkapott. Amikor munka után elmentem futni, kiszellőztettem a fejem és sokkal hatékonyabban tudtam leülni tanulni is. A futások során megfogalmazódott bennem a küzdj magaddal, magadért gondolat. Amikor tényleg az egyetlen ellenfél magadnak saját magad vagy és csak „őt” kell legyőznöd, magaddal érdemes versenyezni.  Rengeteg közös program és élmény kapcsolódik már a futáshoz, amiket semmiért nem adnék. Pl. Apa gyakran kísért biciklivel, amikor készültem az első  félmaratonra,  vagy a barátokkal a közös futások az UltraBalatonon, de sorolhatnám még bőven.

Van olyan mottó, szlogen, idézet, amire mindig szívesen gondolsz?

Nagyon sokszor az van bennem, hogy ha nem csinálok semmit, akkor nem történik semmi. Ezzel nagyon jól tudom magamat motiválni.

Kezd az életet megélni, nem túlélni. Amikor nehezebb időszakokat is élek meg úgy vagyok vele,  hogy nem hiába váltottam és most már tényleg mindent inkább megélni szeretnék. És ha majd visszanézek erre az időszakra, hogy szeretnék visszagondolni rá?