3 perc olvasási idő

Elérkezett a nap. Reggel még teljesen nyugodt voltam. Zenét hallgattam, a szabad levegőn voltam, jól is esett a friss levegő. Ám 11 órától kb. már nem bírtam ülve maradni. Mint egy majom a ketrecben, faltól falig mászkáltam a lakásban. Az indulás előtt azért mégiscsak sikerült csöppet lenyugodnom.

Eddig nem volt kísérőm a versenyekre és azt kell mondjam, hogy nagyon sokat számít, hogy a startig nem egyedül téblábolok, hanem van kihez szólni és nyugtatni próbál. A célbaérkezésről nem is beszélve, amikor egyébként is felspanolt állapotban vagyok és úgy hirtelen minden, ami verseny alatt felgyűlt érzést, tapasztalatot van kinek elmondani.

A nevezéskor kissé óvatos voltam, azt hittem tényleg van jelentősége, hogy az 5. rajtzónába soroltam magam. Az átlag tempóm azért 6 perc felett van. Utólag bizony, simán állhattam volna előrébb.
A rajt előtt azt a tanácsot kaptam, hogy a táv első felében fussak nyugodt tempót és az utolsó 2-3 kilométert toljam meg. Ezt tökéletesen tudtam abszolválni, ugyanis nem tudtam haladni. A Hungexpo területe jeges, havas, saras, latyakos volt. Ez megnehezítette mindenki dolgát, sőt, nagyon lassan lehetett csak haladni. Rengeteg futó volt és együtt is indították az 5 km és 10 km-es futókat. Néhol annyira összetömörült a tömeg, hogy konkrétan torlódás alakult ki és meg kellett állni.
Ahogy a fülemben hallottam a km/perc időket teljesen rosszul voltam. 7 perc felett volt az első három kilométerem. Így akarva, akaratlanul is megfogadtam a tanácsot: nem adtam bele mindent az első kilométerekbe. Viszont így, hogy nehezített pályán futottunk sok energiát elvett a stabilizálás, nehogy elcsússzak, ilyesmi. Aztán már jött a minden mindegy kategória, amikor beázott cipővel futottam mindenen át.

Alig vártam, hogy végre szilárd talajt érezzek a talpam alatt. Az 5. kilométertől ez meg is történt. Az időeredményeimen is érezni lehetett, hogy lehet haladni. A táv második felében az átlag kilométer időm 5:57 és 6:11 között mozgott. Itt is volt egy csöpp nehezítés, mert nem tudtam, hogy az út, amire kitereltek minket lejt. Nem kicsit, nem kevés ideig. Mint minden eddigi futásomon az elsődleges szempont, hogy nem gyaloglok bele egy lépést sem. Ha lassabban is, de felkaptattam.
Érezhető volt, hogy az 5 kilométeresek kiszálltak a mezőnyből. Szellősek lettünk. És igen, állhattam volna előrébb a startnál. A visszafordító után láttam, hogy jócskán vannak mögöttem, pedig startnál kb húszan lehettek.

Az időm így 1:06:03 lett. A fejemben más volt még a rajt előtt, ám tudomásul kellett vennem, hogy ez a futás jó móka ilyen körülmények között, de nem az én időeredményem megdöntésére szolgál.
Gyönyörűen látszik a két ötös táv közötti különbség: az első 5 km ideje 34:44, a másodiké pedig 31:18.
Tapasztalatként mindeképpen jó volt ez a talaj és élmény. A cél úgyis a maraton és minden egyes lépéssel közelebb kerülök hozzá.