3 perc olvasási idő

Elérkezett a júniusban kitűzött versenyem napja. Hozzátartozik, hogy előtte, pénteken éjszakai műszakban voltam. Direkt nem kértem másik beosztást, hisz futottam már éjszakázás után és a 17:30as rajt is ennek kedvezett.
6 és fél óra alvás után kipattant a szemem és készülni kezdtem az estére. A “reggelim” kb. 1 óra magasságában egy banán volt mogyoróvajjal. Ezután motivációs videókat nézegettem. Nagyon fel tudnak pörgetni. A nap további részében csak pihentem, de fejben már a versenyen voltam.
4 órakor ettem még egy banánt, aztán elindultam a helyszínre. Túl korán érkeztem, még 3/4 óra volt a versenyig. Az idő nem volt olyan finom, legalábbis úgy, hogy csak rövidnadrágban és pólóban voltam és nem mozogtam.
20 perc téblábolás után jött a közös bemelegítés. Némely gyakorlatot félve vagy egyáltalán nem csináltam, mert féltem, hogy a chip megsérül a hajolgatás során vagy valami ilyesmi.

Miután kellően átmozgatta magát az a kicsivel több, mint 400 ember, beálltunk a rajthoz. Pár perc volt még a startot jelentő dudaszóig. Előttem rengetegen, mögöttem is voltak, álltak azért. Ahogy a duda megszólalt kihúzódtam a szélére, hogy a tempósabb futók el tudjanak menni. Nem akartam egy lépést sem gyalogolni a távon, így azon voltam, hogy megállás nélkül végigfussam ezt az 5007 métert.
A Városliget útja nem pont futásra van kitalálva. Egy szakaszon igenis figyelnem kellett, hogy nem lépjek kátyúba. A 2. kilométer fordítójához közeledve már láttam az első embert visszafelé futni. Nem szegte kedvem, magammal versenyeztem, nem vele.
Jó volt megint a Hősök tere mellett elfutni. Persze kihúzódtam teljesen az út közepéig. Mégsem futhat ott bármikor az ember fia ?
A második visszafordítónál már nagyon szét volt esve a mezőny. Szinte egyedül futottam, előttem is kb. 10 méterrel és mögöttem is kb. ugyanolyan távolságra volt a következő ember. Sokan belesétáltak, volt akit így előztem meg. Utólag belegondolva ő csinálta jól, mert a végére maradt ereje. Jó, persze nekem is, de mégis más egy pár lépés erőgyűjtés.
Pont volt egy leány, aki kb. hasonló adottságokkal bírt, mint én, gyalogolt, én pedig elkocogtam mellette. Az utolsó kilométernél azonban visszaelőzött. Kicsit a férfiúi becsületemet ez felbirizgálta és szedni kezdtem a lábam. Az utolsó kanyar előtt, ami kb 200 méterre volt a céltól átadtam a vezetést. Bírtam volna még, de a hiúságom is felülkerekedett. A rajtszám alapján az érkezőknek bemondták a nevét. Ha most pont vele, vagy közvetlenül előtte vagy mögötte érkezem, akkor valószínűleg kimaradok a hangos nevemből. Így hagytam, hogy elmenjen mellettem és pár lépés előnye legyen. Persze hallottam a nevemet ?
Ahogy a célegyenesbe fordultam láttam, hogy a 32. percben vagyunk. Szedni kezdtem a lábam, hogy meglegyen a saját egyéni csúcsom. Így 31:22 alatt sikerült teljesítenem a távot.

Nagyon büszke voltam, hogy új saját rekordot sikerült futnom, és hogy nem gyalogoltam egy lépést sem.
A következő megmérettetés a Spar Maratonfesztivál 5 km-es Riska Maratonja lesz.
Addig is futásra fel!